A lényeg hogy kontrolláld magad és ne engedd hogy becsapjon a látvány. Ezért kell elméletet is tanulni hogy ne vakon tervezz.
Hogyan létezik hogy egy alig 100 árnyalatot tartalmazó kinyomtatott színes képet szépnek látunk? Olyannak ami hűen tükrözi a természetes látványt? Lehet hogy csak ennyi szín van körülöttünk?
Természetesen nem, hiszen erre érzékeny műszerekkel kb. 10.000 árnyalatot tudunk megkülönböztetni egy kép kivágásnak megfelelő valós méretű felületen. Mégis, ha alkalmunk van összehasonlítani az eredeti látványt a kinyomtatottal, akkor azt látjuk hogy a nyomat alig veszített valamit a látvány árnyalat gazdagságából. Ennek oka hogy a meglévő 10.000 árnyalat csak műszerekkel mutatható ki. Szemünk ugyanis csak mintegy 250 árnyalat megkülönböztetésére képes egyszerre. Ez természetesen egyénileg különbözhet. Ez megmagyarázza hogy a grafikai programok fejlesztői miért nem törekednek a 8 bites színmélység fölé lépni, hisz már ott is 256 árnyalat tárolható. Ez nem azt jelenti hogy összesen ennyi árnyalatot tudunk megkülönböztetni hanem csak azt hogy egy adott felületen ennyit tudunk megkülönböztetni. A látás ill. a látvány feldolgozása az érzékelésünkben nagyon jelentős és ennek megfelelően fárasztó is agyunknak. Felesleges lenne több információval terhelni agyunkat. Vannak állatok amik sokkal élesebben és részlet gazdagabban látnak mert az evolúció arra fejlesztette ki őket. A sas látása 4–8-szor élesebb az emberénél. Egy sas több kilométer távolságból észreveszi a fűben mozgó apró zsákmányt, amit mi szabad szemmel egyáltalán nem láttunk volna meg. A sas látó hártyáján (retina) 5-6 szor több csapsejt van négyzetmilliméterenként mint az emberén.
